A cefre elkészítése némileg eltér a szokásostól, hiszen száraz alapanyagról van szó. A legjobb eredmény elérése érdekében fontos, hogy a cefre ne legyen "csontszáraz", mert ebben az esetben nehéz lesz vele dolgozni, nehéz összetömöríteni és a kihozatal is alacsony lehet. A kíméletes préselés egyébként a bor minőségén is érezhető, amire a modern borászati technológiák alkalmazói már odafigyelnek. Két-három hét alatt kiforr a cefre, és mehet a főzdébe az alapanyag – Fotó: Agroinform A cefre előkészítése csak néhány lépésből áll: A törköly hordóba töltése, és összetömörítése. Ne maradjon levegős az anyag, mert az erjedés nem fog tökéletesen lezajlani! A tömörítés után hordó azonnali lezárása. (Használjunk kotyogót, hogy az erjedés közben keletkező gáz eltávozhasson. Ez az eszköz megakadályozza a cefre levegővel való érintkezését, és így annak romlását. ) A hordó hűvös helyen való tárolása 2-3 hétig (16-18 fokon, például pincében). Amint a kotyogóban már nem látható a buborékok képződése, el is készült a cefre!
1, 5%-a az alszesz mennyiségnek. Mennyiségét pontosan meghatározni ízleléssel ill. szaglással lehet, gyakorlat kell hozzá. Akinek nincs, az 20 literes üst esetén az első 1, 5-2 dl-t öntse ki, ez nem fogyasztható. A népi gyógyászatban a rézelejét bedörzsölésre használták külsőleg. E célból érdemes összegyűjteni. A finomítást addig folytatjuk, amíg a párlat jó illatú és ízű, amint elkezd a fazék íz, főtt íz megjelenni kezdjük el egy másik edénybe gyűjteni, mert ez már az utópárlat, amit a következő alszeszhez önthetünk vagy kidobunk, nem kár érte, nekünk csak a középpárlat kell! Annak eldöntése, hogy mikortól váltunk középpárlatról utópárlatra szintén gyakorlat kérdése és érzékszervi úton dönthető el. A főzés közben óvnunk kell a cefrét a leégéstől, az égett, kozmás íz átdesztillál, és élvezhetetlenné teszi a párlatot. A leégést megelőzhetjük, ha vastag szendvics aljú edényt használunk és olyan melegítő eszközt (pl. gázzsámoly), ami nem egy helyen melegít, hanem eloszlik a hő az edény alján.
Nem mindegy milyen pohárból iszol, a tulipánformájú a legjobbGaléria: Pálinka kisokos(Fotó: Szécsi István / Dívány) A pálinkát is párosíthatod ételhez Nem csak borral, de pálinkával is párosíthatod az ételeket. Tök egyszerű a szabály: azt az alapanyagot használd az ételben, ami a pálinkában benne van. Barackos-túrós réteshez kínálj barackpálinkát, szilvakrémleveshez szilvapálinkát. Ha valami extrábbat szeretnél, gombákhoz, vadhúsokhoz jól passzol a kökénypálinka. Unod a barackot? Van vadmeggy, cékla és répapálinka is! Na jó utóbbi kettő párlat, mert az eredeti, az igazi magyar pálinka gyümölcsből készül. Csak és kizárólag gyümölcsből, illetve a törkölypálinka, törkölyből és aszútörkölyből. "Általában hagyományos gyümölcsökre gondolnunk, ha a pálinkáról van szó. Azonnal rávágjuk: szilva, körte, alma, barack. A meggy, a cseresznye csak a második körben kerül elő, ha előkerül. És micsoda pálinka készül az áfonyából, a málnából, hogy a vadgyümölcsök némelyikéről már ne is beszéljünk! Olyan helyen élünk, ahol minden adott a jó pálinka alapanyaghoz" – írtuk 2014-ben.
A cefrézésben nem járatosak számára jó választás a szőlő, ugyanis a szőlőcefre jól tárolható, természetes savtartalma viszonylag magas, így kevésbé romlékony, szemben például a kajszibarackkal, amely savszegény, így nem megfelelő pH-beállítás és a szükségesnél néhány nappal hosszabb tárolás már jelentős mértékben befolyásolja a végtermék minőségét és mennyiségét. Még éretlen, de hamarosan pálinka lesz belőle (Kormin direkttermő szőlőfajta) – Fotó: Agroinform A szőlővel könnyebb dolgunk lesz! Érdemes illatos szőlőfajtát választani, mint amilyen az Irsai Olivér vagy a Cserszegi fűszeres. A direkt termő szőlőfajtákból készült párlatok élvezeti értéke is kifejezetten magas, pedig az ezekből készült boroknak meglehetősen rossz hírük van. A tárolás, a gondos lezárás ebben az esetben is rendkívül fontos. A kierjedt cefrét pedig minél előbb ki kell főzetni!
A fõzõmester feladata a megfelelõ alapanyag kiválasztása, a helyes cefrézés. Felelõssége, hogy az értékes középpárlattól elválassza a rézelejét (metil-alkoholt), a kozmaanyagokat, a vajsavat és más szennyezõ anyagokat. Ez a folyamat nem egzakt tudomány, mindig magán viseli a fõzõmester ízlésvilágát. Az õ filozófiája, egyedisége fogja meghatározni a pálinka összhatását. Lepárlás A lepárlás mûvelete elvben rendkívül egyszerû folyamat. A lepárlás az idõk folyamán nem változott. A kezdeti primitív eljárások mára kiforrottak, de továbbra is szükség van az emberek szaktudására, s ez így lesz a jövõben is. Viszont a vörös rézbõl készült alkatrészek szerepét fokozatosan átveszi a rozsdamentes acél. A fõzõüstök fûtésénél az alátüzeléses módszer mára már idejét múlta, szerepét átveszi a gõz. Szakértõk szerint a desztillálás mûvészete abban rejlik, hogy hogyan sikerül a cefre alkotóelemeit különválasztani, azaz szétválasztani az értékest az értéktelentõl. A cefre hevítése közben az illó alkotórészek eltérõ forrásponton válnak gõzzé.
Készítésről A jó ízû és zamatú minõségi pálinka készítése valójában már a gyümölcsök gondozásánál elkezdõdik. Hazánk kedvezõ adottságainak köszönhetõen a gyümölcsök sütkérezhetnek a napsütésben és élvezhetik a talaj kiváló adottságait. De a napfénybõl és talajból származó kitûnõ gyümölcs zamatok megõrzéséért a pálinkafõzés mestereinek is sokat kell tenniük. A kiváló pálinka készítõjénél végig kell követi a gyümölcs útját a rügyfakadástól a gyümölcs feldolgozáson keresztül a fogyasztásig. I. Cefrézés A legjobb minõségû gyümölcsök ízét õrizni kell, mint a kincset. A cefre a pálinkafõzés alapanyaga, egy sûrû, erjesztett anyag. Magyarországon a cefrekészítésnek több neve is ismeretes, mint például: erjesztés, kelesztés, cibere, csórés, moslék, dara, keverés stb. A cefre erjedését a gyümölcs felületén élõ organizmusok végzik. Hajdanán a gyümölcsöt csak hagyták érni. Ma a cefrézésnek és erjesztésnek nevezett mûvelet egy irányított folyamat, melynek során a fõzde mesterei irányítják a folyamatot és különféle hatóanyagokkal érik el a lehetõ legtökéletesebb erjedést.
A pálinkafőzés hobbi - nem bűn! Jelenlegi helyKezdőlap Üzletünk címe: XI. kerület, Bocskai út 77-79, B2 bejárat, 2. emelet. Személyes átvétel: hétfőtől péntekig 9:00 és 13:00 között. A jó pálinka alapja a gondos cefrézés. A cefre készítése: Az érett, tiszta és hibátlan gyümölcsöt aprítás és amennyiben szükséges, magozás után pektin bontó szerrel (más néven pektináz) kezelhetjük, így feltárva a gyümölcscukrot és aromákat az élesztő előtt. Ezt követi a cefre savfokának (pH érték) beállítása. A savfok méréséhez pontos digitális műszert vagy indikátor papírt is használhat. Általában a cefre pH-ja nem éri el az erjedéshez szükséges 3, 2-3, 4-es értéket, ezért savazni kell, mellyel megelőzhető a cefre megromlása. A pálinkánál fajélesztővel célszerű irányt adni az erjedésnek. Ha a cefrézett gyümölcs nem volt teljesen egészséges, az élesztő bekeverésekor keverjen hozzá élesztőtápot is. Habzásra hajlamos cefréknél érdemes már most hozzáadni a habzásgátlót is a cefréhez, mellyel elkerülhető a felhabzás, és így sokkal több cefre önthető a cefrézőhordóba, valamint a lepárlás során a pálinkafőző üstjébe is.
Ez azonban azt jelentette, hogy az utópárlat is bekerült a pálinkába, vagyis savanyú lett. Magyarországon két lepárlási módot alkalmaznak a főzdék. Az egyik a hagyományos kisüsti, kétszeri szakaszos technológia. Ez nem csak attól kisüsti, hogy megszabott a lepárlóüstök térfogata — maximum 1000 liter —, hanem abban van a lényege, hogy két, különálló desztilláció során kapunk végterméket. Hétköznapi nyelven: először lefőzik a cefrét, vagyis a desztillálás során kinyerik belőle az alkoholt és egyéb illóanyagokat. A gőzt hűtik, és az így kapott alacsony alkoholtartalmú folyadékot, az alszeszt egy újabb, különálló szakaszban tovább finomítják. Ekkor választják le a középpárlatról a kellemetlen íz-, és illatanyagokat tartalmazó elő-, és utópárlatot. Az előpárlat tartalmazza a legillékonyabb részeket, amelyek egy része rontja a pálinka élvezeti értékét. Addig tart a leválasztása, amíg eltűnnek a csípős aldehidek, és gyümölcs ízű lesz a párlat. Nehéz eldönteni, hol a két fázis közötti határ. Úgy kell dönteni, hogy a pálinkában elegendő íz és aroma kerüljön, de ne legyen kellemetlen illatú, ízű.
A tapasztásra 3-5 cm vastagon száraz homokot szórunk, hogy a száradás következtében előálló repedések ezzel eltömődhessenek. Gondoskodunk arról is, hogy az edény be ne ázhasson, mert a beszivárgó víz a törkölyt megrohasztja. Megfelelő méretű műanyag fóliával a sározás elkerülhető. Ez esetben a tartályt teljesen, sőt púpozottan teletömjük tömörített törköllyel, s mint egy befőttesüveget, fóliával lekötözzük. Ezzel az alkohol elillanásának és a külső nedvesség behatolásának gyakorlatilag gátat vethetünk. A kierjedt törköly hosszabb ideig való eltartása, valamint szállítása szempontjából előnyösebbek a következő módszerek. A törkölyt kifenekelt – bor tárolására már alkalmatlan – fahordóba helyezzük el. A hordóban a betömörítést úgy fejezzük be, hogy a befenekelés után a hordó teljesen tele legyen, ezáltal a sározás munkája szintén elmarad. A befenekelés után tanácsos a hordó csínját gipsszel kiönteni. Jól használhatók pl. a 60 literes műanyag hordók, melyeknek légmentesen záró fedelük van.